A téli sózás áldás és veszély
A sós alapíz. Hasznos a levesben, a talpunk, a járműveink kerekei alatt, hogy ne váljon korcsolyapályává a téli járda, úttest.
A só a biztonságos közlekedést, épségünket szavatolja, ám káros az út menti élő szervezetekre, pusztítja a növényzetet, rombolja a műtárgyakat, a közműveket, a korrózió árt a gépkocsiknak. De - egyelőre - nemigen akad jobb, olcsóbb.
Ma egy környezetkímélő jégoldó szóróanyagot használnak a megyében a közutak síkosságmentesíté-sére: a kalcinolt. Ám ebből csak helyi, szórványos felhasználásra futja. A fokozottan kritikus pontokon, környezetben, például a poroszlói hídnál, lokálisan alkalmazzák.
- Ez viszont aligha veszélyezteti a nátrium-klorid, a só uralmát - mondotta Szerencsi Gábor, a Heves Megyei Állami Közútkezelő Kht. ügyvezető igazgatója.
Az ok meglehetősen prózai: minden egyéb módszer, illetve anyag alkalmazása jóval többe kerülne. Az ily módon jelentősen megdráguló védekezésre pedig nincs pénz az amúgy is szűkre szabott költségvetésben.
A leghatékonyabb és leggazdaságosabban alkalmazható téli szóróanyag továbbra is a nátrium-klorid - szögezte le a szakember. A konyhasót, amely még hosszú ideig jóformán egyeduralkodója marad a téli közúti védekezésnek, gyakorlatilag csak más anyagokkal, például homokkal keverve, illetve hígított formában, vizes oldatban juttatják ki a közutakra. Ez kétszeresen is hasznos, mivel a sóoldat, illetve az apró sószemcsék így hatékonyabban fejtik ki működésüket, miközben ebben a hígított formában kevesebbet kell belőlük fölhasználni, s ezáltal kevésbé károsak a környezetre. Így sikerül házasítani a gazdaságosság követelményét a környezetvédő "zöld" szemlélettel. A fenti gyakorlatnak - mint mindennek - azonban korlátai is vannak: a sóoldat például mínusz nyolc fok alatt nem hatásos.
A kht. ügyvezetője az anyagi források szűkösségét érzékeltetve elmondta, hogy a mostani téli szezonban mintegy 4000 tonna sót használnak fel, amely közel 50 millió forintba kerül. Míg a téli üzemeltetésre összesen 184 millió áll rendelkezésre. A kősóhoz tonnánként már 12-13 ezer forintért hozzá lehet jutni, míg az egyéb szerek - például a kalcium-klorid - ennek többszörösébe kerülnének. A használt kalcinol-oldat literenkénti ára is meghaladja a 30 forintot. A télen 5 millió forint értékben mintegy 150 ezer litert használnak föl. Eddig 70 ezer liter fogyott belőle. A só környezeti és gazdasági káráról szólva a szakember megjegyezte, hogy ezeket a szükséges, de még elfogadható mértékűre lehet csökkenteni a gondosabb fölhasználással. Az élővilágra gyakorolt káros következmények ezáltal enyhíthetők, s a járművekben és a közúti létesítményekben, műtárgyakban okozott károk is mérsékelhetők. Köztudott például, hogy a só korróziós hatásának kitett hidak beton- és vasrészei igen érzékenyek erre, de újakat ma már csak a megfelelő savállóság figyelembevételével lehet építeni.
Heves Megyei Hírlap
Ma egy környezetkímélő jégoldó szóróanyagot használnak a megyében a közutak síkosságmentesíté-sére: a kalcinolt. Ám ebből csak helyi, szórványos felhasználásra futja. A fokozottan kritikus pontokon, környezetben, például a poroszlói hídnál, lokálisan alkalmazzák.
- Ez viszont aligha veszélyezteti a nátrium-klorid, a só uralmát - mondotta Szerencsi Gábor, a Heves Megyei Állami Közútkezelő Kht. ügyvezető igazgatója.
Az ok meglehetősen prózai: minden egyéb módszer, illetve anyag alkalmazása jóval többe kerülne. Az ily módon jelentősen megdráguló védekezésre pedig nincs pénz az amúgy is szűkre szabott költségvetésben.
A leghatékonyabb és leggazdaságosabban alkalmazható téli szóróanyag továbbra is a nátrium-klorid - szögezte le a szakember. A konyhasót, amely még hosszú ideig jóformán egyeduralkodója marad a téli közúti védekezésnek, gyakorlatilag csak más anyagokkal, például homokkal keverve, illetve hígított formában, vizes oldatban juttatják ki a közutakra. Ez kétszeresen is hasznos, mivel a sóoldat, illetve az apró sószemcsék így hatékonyabban fejtik ki működésüket, miközben ebben a hígított formában kevesebbet kell belőlük fölhasználni, s ezáltal kevésbé károsak a környezetre. Így sikerül házasítani a gazdaságosság követelményét a környezetvédő "zöld" szemlélettel. A fenti gyakorlatnak - mint mindennek - azonban korlátai is vannak: a sóoldat például mínusz nyolc fok alatt nem hatásos.
A kht. ügyvezetője az anyagi források szűkösségét érzékeltetve elmondta, hogy a mostani téli szezonban mintegy 4000 tonna sót használnak fel, amely közel 50 millió forintba kerül. Míg a téli üzemeltetésre összesen 184 millió áll rendelkezésre. A kősóhoz tonnánként már 12-13 ezer forintért hozzá lehet jutni, míg az egyéb szerek - például a kalcium-klorid - ennek többszörösébe kerülnének. A használt kalcinol-oldat literenkénti ára is meghaladja a 30 forintot. A télen 5 millió forint értékben mintegy 150 ezer litert használnak föl. Eddig 70 ezer liter fogyott belőle. A só környezeti és gazdasági káráról szólva a szakember megjegyezte, hogy ezeket a szükséges, de még elfogadható mértékűre lehet csökkenteni a gondosabb fölhasználással. Az élővilágra gyakorolt káros következmények ezáltal enyhíthetők, s a járművekben és a közúti létesítményekben, műtárgyakban okozott károk is mérsékelhetők. Köztudott például, hogy a só korróziós hatásának kitett hidak beton- és vasrészei igen érzékenyek erre, de újakat ma már csak a megfelelő savállóság figyelembevételével lehet építeni.
Heves Megyei Hírlap