Grillázs tyúkanyó, körötte az ugyancsak karamellizált cukorból készült kiscsibék.

Ezzel a szimbolikus ajándékkal fogadták utolsó munkanapján, a virágokkal feldíszített szobájában kolléganői Gallovics Györgyné, Évát. A magnóból a Hair egy részlete szólt, azzal szokta lelkesíteni önmagát csüggedtebb napjain. A dal ez alkalommal mégsem használt: Éva sírva fakadt.

Pedig a Heves Megyei Egészségbiztosítási Pénztár pénzbeli ellátási osztályvezetője nem csak küllemében erős asszony. Nem véletlenül hívják őt munkatársai az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál is Maminak. Szereti kézbe venni, rendben tartani, gyorsan elintézni az ügyeket, segíteni, akin csak lehet.

- Nyugdíjba vonulása is áldozatvállalás, gesztus volt a részéről - jegyezte meg igazgatója, dr. Bartók Zoltán. - Kilenc fővel csökkenteni kellett nálunk is a létszámot, s Mami úgy döntött, inkább előrehozott öregségi nyugdíjat kér, ő miatta ne kerüljön utcára egy fiatalabb kolléga.

- Ötven kilóval kevesebbel és miniszoknyában jelentkeztem felvételre a társadalombiztosításhoz 1970 szeptemberében - idézi a múltat Éva. - Ez volt az első munkahelyem. A nagyfiam akkor lett iskolás, a kicsit beírattuk az óvodába, épp ideje volt nekem is elhelyezkedni. Ezerkétszáz forinttal vettek fel, ezerháromszázzal véglegesítettek. Aztán tényleg végleg itt maradtam, és mondhatom, csodálatos 34 évem volt. Ma is annál az íróasztalnál ülök, amelynél kezdtem.

Gallovics Györgyné a munka és a családanyai bokros teendők mellett 1977-ben elvégezte a TB-főiskolát. A diplomaosztást követően főelőadóvá, majd osztályvezető-helyettessé, 1989 áprilisától pedig osztályvezetővé nevezték ki. Megkapta a társadalombiztosítás területén belül a legnagyobb elismerést, a Szent Kristóf-plakettet, és többször volt kiváló dolgozó. 1998-ban a JATE (Szeged) Társadalombiztosítási karán kiváló eredménnyel végzett.

- Az embereket szolgálni olyan hivatás, mint az orvosoké - vallja. - A bajba jutottak igazolhatják, mennyire igaz a közmondás: kétszer ad, aki gyorsan ad. Ezt tartottam mindig szem előtt: adjuk a pénzt, ami jár, minél hamarabb. Találjuk meg a kiskapukat, és világosítsuk fel azokról a hozzánk fordulókat. Nálunk sosem várakoztattuk az ügyfeleket, az általános 30 nap helyett, 15 napon belül teljesült az ügyintézés, ha csak rajtunk múlt, és nem szólt közbe a technika ördöge.

A csaknem három és fél évtized során persze érte szomorúság is Évát. A legfájóbb számára, hogy a társadalombiztosítás régi székházából ki kellett költözniük, s helyükre az APEH került.

- Annak viszont nagyon örülök, hogy az osztályomat Ivády Krisztinának, "saját nevelésemnek", jó kezekbe adhatom át - mondja Éva. - Az ügyfelek nem vehetik észre a változást. Nekem pedig jó dolgom lesz otthon. Már van két kis unokám, Tamáska és Péterke, és ha az Isten segít, egy kislány is születik. A szüleimnek is szüksége van rám, 79 évesek, és a férjem is várja már, hogy 40 évi házasság után többet törődjek vele. Találok magamnak elfoglaltságot, és ide is visszajövök, ha visszavárnak a kollégák.

Heves Megyei Hírlap