Úgy emlékszem kilenc éves voltam, mikor anyám először a kezembe adta a könyvet.

Még csak akadozva olvastam, de mondhatnám ezen tanultam meg olvasni rendesen - vallja be Győrfi András, festőművész, aki illusztrációival gazdagította az Egri Csillagok 2000-es kiadását. Engem nem riasztott a közel hatszáz oldalnyi betűtenger, rögtön belemerültem a történetbe, képzeletemben én is ott vágtattam Sztambul felé, vívtam az óriás törökkel, és persze szerelmes voltam Vicuskába, akit tökéletesen alakított a filmben Venczel Vera. Hisz akkor már a film is megvolt, bár videó híján lestem a moziplakátokat, és a műsorújságot, akkoriban valamirevaló ünnepnap nem múlt el az MTV-n az Egri csillagok nélkül. Ha meg igen, akkor duzzogtam. És mivel nekem a könyv azon példánya volt meg, amiben a film képei voltak, kézenfekvő volt az ötlet, készítsek rajzokat, képregényt - akkoriban mániám volt a képregény - a műből. Neki is álltam, de sosem értem a végére, valamikor a harmadik rész közepére felnőttem, tizenhat lettem, és akkor már egyéb dolgok is érdekeltek, de addig nap mint nap rajzolgattam a képeket. Néhány száz oldalnyi képregényt ma is őriz édesanyám a szekrényében. Múltak az évek, a regényt jó harmincszor olvastam, inkább csak lapozgattam, számomra a gyermekkori képzelet újjászületését jelentette. Egyik nap úgy döntöttem -1999 táján -ideje megvalósítani régi vágyam, normális, kiadható illusztrációkat készíteni a regényhez, ha majd a fiam kezébe adom, a papája rajzaival segítsem át a betűk halmazán. Így is lett, kiadó is akadt és talán az egriek közül néhányan emlékeznek a milleniumi évben tartott kis könyvbemutatóra a Szenátorház előtt, ahol megünnepeltük barátaimmal a gyerekkori vágyam beteljesülését.
pcs