Bódi Klára vertcsipke készítő tart bemutatót ma délután 16 órától a Híd Keresztény Kulturális Központban. Az érdeklődők a több évszázada népszerű, különleges kézimunka készítésének technikáját ismerhetik meg. Az alkotó szívesen válaszol a felmerülő kérdésekre is. A mesterség megismerésére nemcsak ma, hanem május 18-22. között is lehetőség nyílik a HÍD-ban. (hétfőn és kedden: 10-12 óráig ill. szerdától péntekig: 15-17 óráig)

 

A vertcsipkét kezdetben fehérnemű díszítésre használták, illetve ruhadarabok, keszkenők, terítők szegélydíszeként. Miután az 1600-as években a nyakfodor kiment a divatból és a lapos gallérok foglalták el a helyét, a csipke megszűnt csupán szegélydísznek lenni, ettől kezdve ebből készült a teljes gallér és kézelő. Egy időben a nemesség férfi tagjai még vadászatra is csipke kézelőben jártak, sőt cipőjükön is ilyen díszt viseltek, a hölgyek pedig e drága holmiból készült sálakat, keszkenőket vásároltak. A csipkeipar XIV. Lajos uralkodása alatt élte virágkorát. A pompás udvar szerette a dekoratív anyagot, neves rajzolók tanulmányozták készítésének technikáját. Hogy csak a leghíresebbet említsük, Rubens is foglalkozott ilyen mintarajzokkal. A XVII. században a csipkeipar annyira fejlett volt, hogy szinte a festészethez hasonló kifejező művészetté vált. Ebben az időben rengeteg vallásos tárgyú oltár- és asztali terítő készült belőle.

 

Magyarországon az 1500-as évek végén honosodott meg a csipkeverés. Híres központok alakultak ki Gömör megyében, Sóváron, Torockón, Balatonendréden, illetve a bányavárosokban, például Besztercebányán, Körmöcbányán és Selmecbányán. A népi hímzés mintakincsét véve alapul, tulipános, gránátalmás, pávás, szegfűs, szarvasos motívumokat ültettek át erre a technikára. Ezeket a mintákat a mai napig tanulmányozzák és alkalmazzák a hazai csipkeverő asszonyok.

 

(forrás: EMC - eger.hu)