A szőlész-borász szakemberek 2003-at különleges évjáratnak tartják, hiszen a tenyészidőszak során extrém időjárási körülmények uralkodtak.

A FVM Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetben dr. Bálo Borbálát, a Szőlészeti Osztály vezetőjét és dr. Pók Tamást, az egri hegyközség szőlészeti alelnökét arról kérdeztük, hogyan alakul a késői érésű fajták szürete.

A szőlőtermesztők örök dilemmája, hogy mikor szüreteljenek, meddig érdemes a szőlőt a minőség javulása érdekében a tőkén hagyni. Különösen igaz ez a kékszőlő-fajtáknál, ahol a termesztés sikerét nemcsak az eső, de az erős lehűlés is kockáztatja, befolyásolja. Mint dr. Pók Tamás elmondta, a hegyközség nemcsak törvényben előírt, de erkölcsi feladatként is kezeli a szüreti időpont optimális kijelölését. Ez még normális évjáratban sem könnyű, hiszen számos tényezőt kell mérlegelni, többek közt a termőhely egyedi adottságait, mikroklímáját, a gazda gondosságát, a végtermék típusát, minőségi szintjét. Szerinte a kezdeti éréselőny 7-10 napra csökkent a késői fajták esetében, elsősorban a bogyók viszonylag magas savtartalma késztette várakozásra a termelőket.

- Az éréssel kapcsolatban érdemes tisztázni néhány alapfogalmat - veszi át a szót dr. Bálo Borbála. - A bogyók beltartalmának alakulását többek közt két tényező befolyásolja: a levelek asszimiláta-termelése, illetve fotoszintetikus tevékenysége és a tartalék szénhidrátoknak a tőke idős fás részeiből való beáramlása. A tartalékok transzlokációja a zsendülés idején - július végén, augusztus elején - válik erőteljessé, de szerepe a vegetációs időszak végén a levelek öregedésével ismét megnő.

A levél fotoszintézisét ugyancsak több tényező befolyásolja, a fontosabbak: a napsugárzás időtartama és intenzitása, a levél kora, hőmérséklete, a talaj nedvességtartalma, az ültetvény kora. Évek óta végzünk rendszeres méréseket különböző termőhelyű, fajtájú ültetvényekben, melyek eredményeként lassan kirajzolódnak a szőlőnövény anyagcsere-folyamatai. A nyári intenzív napsugárzás során a levél termelése, nettó fotoszintézise átlagosan 14-es értékkel jellemezhető. A tenyészidőszak előrehaladtával a napsütésnek mind az időtartama, mind az intenzitása folyamatosan csökken, így a levél termelése is alább hagy, majd eléri, sőt meghaladja a bogyók érése szempontjából hasznos 4-es értéket. A mellékelt ábrán bemutattuk több dűlő több fajtájának október 2-i átlagos fotoszintetikus aktivitását. A méréseket mindig teljes napsugárzásban, a legfiatalabb, legkifejlettebb leveleken végeztük. Az eredmények azt mutatják, hogy mára a vörös borszőlőfajták fotoszintézise jellemzően a küszöbérték közelére süllyedt. A Kőlyuktető magasabb értékeit a nagyobb talajnedvességgel magyarázhatjuk.

Ha a szőlő őszi lombszíneződése megkezdődik - tette hozzá Pók -, számolni kell az érés biológiai folyamatainak leállásával. A szakemberek szerint ha a léghőmérséklet tartósan 10 Celsius-fok alá esik, az intenzív napsugárzás ellenére sem fotoszintetizálnak a levelek. Azoknak a termesztőknek tehát, akik még nem döntötték el a szedés időpontját, azt javasolhatják: ne várjanak tovább, hiszen az elkövetkező hideg napokban a még aktív levelek sem termelnek. A tartalék cukrok beáramlása ugyan még folytatódhat, de az ismert magas mustfokok miatt a borászok ezt már nélkülözhetik.

(Heves Megyei Hírlap)