"Szép reggel az asszony: pihenést lehellő

Arca szelíd hajnal, friss hajnali szellő,

Puha gyenge harmat, gyümölcs üde hamva;

Szava rigó-ének mélyebb fuvodalma"

Ahogy Jókai Mór találóan megfogalmazta: "a férfi sorsa a nő..." Nélkülük nincs élet, boldogság, szenvedély öröm és bosszúság. Ezt a sorsot várjuk, készülünk rá, küzdünk érte, "cipeljük" édes gyümölcsét, olykor nyűgös terhét, de mindig velük, sohasem nélkülük. Ők azok, akik az élet teljességét ölelik magukhoz. Mert nemcsak adják az életet, hanem éltetik is azt, szeretettel, gondoskodással, simogatással, s ha kell figyelmeztetéssel, korholó szavakkal, az elhallgatott mondatokkal. Mindezt azért, hogy az életerő, a derű nap, mint nap újjátermelődjön, hogy rohanó világunkban legyen egy kis sziget számunkra, a nyugalom, a gondoskodás szigete. A Nemzetközi Nőnap immár majd egy évszázada ösztönzi megemlékezésre a fiúkat és férfiakat. Ilyenkor köszöntik hölgyismerőseiket a férfiak, ki virággal, ki apróbb vagy nagyobb ajándékokkal, esetleg néhány kedves szóval. Bár nem egy örömteli alkalom szülte ezt az ünnepnapot, ma már kevesen tudják, honnan ered, hogyan alakult ez az ünnep. 1908-ban, New Yorkban a varrónők, úgy 40000 nő fellázadt és harcot indított a jogaiért és azért, hogy a nőkkel is emberségesebben bánjanak. Ezt a napot nyilvánították Nemzetközi Nőnappá, Magyarországon 1910-től vált ünneppé ez a dátum. A nőkről sokan, sokféleképpen vélekednek, költőket ihlettek, festők ecsetjeit keltették életre, és sok más művészeti ág hirdeti alkotásaiban a nők különlegességét, szépségét, bájait. Ezen a napon a férfiak igyekeznek kivételes bánásmódban részesíteni barátnőjüket, feleségüket, hölgy rokonaikat. S bár tudva lévő, hogy a női lélek érzékeny és szeretetre éhes, s nemcsak az évnek ezen a napján kívánja a törődést, mégis boldogsággal tölti el az a kényeztetés, melyet ezen a napon kap. Sok férfi nyilatkozott már úgy, hogy a nővel élni néha gyönyörű érzés, olykor teher, néha felemelő, máskor nyűg, egy mégis bizonyos. Nélkülük élni nem lehet! Hiszen gondoskodóak, szeretnek, aggódnak, féltenek, ha kell, simogatnak, s ha szükséges korholnak, vagy éppen hallgatnak. Mégis szeretnek, s ezért sokan hálásak is nekik. A nő is olyan, mint egy virág. Minél több gondoskodást és törődést kap a párjától, annál szebb és sugárzóbb!

(pcs – forrás: sulinet)