A falu központjától kőhajításnyira borházak...

A falu központjától kőhajításnyira borházak, s alattuk sok esetben egészen a kastélyig nyúló pincékre találhat a kiránduló. Hegedűsné Majnár Mártának, az önkormányzat idegenforgalmi referensének évek óta dédelgetett vágya, hogy eme pöttömnyi "borvárost" megmentse az utókor számára, a mában élők pedig gyönyörködhessenek szépségében. Merthogy szépséges a noszvaji pincesor, azt senki sem vitathatja. Kivált, ha sikerülne a homlokzatokról leverni a kőporral színezett vakolatot, s megmutatni, hogy ezek a borházak mind-mind kemény kőből épültek. Elegendő lenne csupán a fugákat újrakenni, és teljes pompájukban - mint egy varázslatos nő, aki jelenleg ócska pongyolával takarja bájait - állhatnának a sóvár szemek elé. A pincék többségének még megmaradt az eredeti, fadongából készített bejárata, s azokon a vasalások, rozsdás, mégis szép lakatok ezernyi mesét mondhatnának. Régmúlt boldog szüretekről és vidám poharazgatásokról. Aki mostanság is használja a pincéjét, nem hagyja, hogy az enyészeté legyen, ízlése és nem utolsósorban pénztárcája szerint igyekszik állagát megőrizni. A fából készült kapukat néhányan már lemezre cserélték, ami kétségtelenül elzárja a bejáratot a betolakodók elől, viszont korántsem olyan mutatós, mint az eredeti. Akadnak, akik hívogató kis kertet is ápolnak pincéjük előtt, látható, hogy jól érzik magukat ott. Másoknak sajnos ahhoz sincs kedvük, vagy talán már egészségük nem engedi, hogy legalább a csalánt lesarlózzák. Az önkormányzat határozatával a két sorban álló épületegyüttest helyi védettség alá vonta. A tulajdonosok pedig - támogatás híján - csupán a vállukat vonogathatják erre. Mert hiába értenek egyet a rendelkezéssel, ha nincs pénz a munkákra. Ugyan miből is lenne? Pintér Endre, oklevelek tucatjával elismert borász például már csak annyi bort készít a szőlőjéből - a többit inkább eladja –, amennyi a családnak, a szíves kínálás miatt betérő barátoknak, és esetleg a néhány litert vásárló turistáknak kell. Megelégelte az adminisztrációt, a borkönyv vezetését. Nem ér annyit az egész - mondja a nyugdíjas ember -, mint amennyi baj van vele. (Heves-Megyei Hírlap)