Két özvegy síremléket rendelt egy vállalkozótól. Egy év múlva kiderült, hogy a műkő nem időtálló, az örökkévalóságnak szánt emlékhelyek porladozni kezdenek.

A két özvegyasszony már nyugdíjas volt, amikor férjeik elhunytak. Úgy döntöttek, hogy műkőböl állíttatnak emléket társaiknak Meg is egyeztek egy műkőkészítő vállalkozóval, aki vállalta, hogy elkészíti a síremlékeket. E. Mihályné 190 ezer, M. Jánosné pedig 184 ezer forintot fizetett ki az öt éve készült síremlékért. Ám néhány hónap múlva a műkő a síremlék sarkainál málladozni kezdett, több helyen nagyobb darabok le is töredeztek. A két özvegy jelezte a hibát a műkőkészítőnek, aki a helyszínen meg is nézte a bajt. A panaszt jogosnak találta, s az 1998 októberében kelt jegyzőkönyv szerint az egyik síremléket kijavította. Kiderült, hogy ezzel csak pillanatnyilag tudta orvosolni a bajt, rövid idő múltán a hibák újra jelentkeztek. M. Jánosné ekkor a megyei fogyasztóvédelmi felügyelőséghez fordult panaszával. A hivatal vizsgálatot végzett, majd 1998. július elsején kelt határozatában kötelezte D. János vállalkozót, hogy javítsa ki a síremléken tapasztalt hibákat. A százezer forintos bírságot kilátásba helyező határozat ellenére a javítást a vállalkozó nem végezte el. M. Jánosné többszöri sürgetésre végül csak annyit ért el, hogy 1999. augusztus 5-én egy levelet kapott D. Jánostól, amelyben a műkőkészítő ígéretet tesz a hibás rész cseréjére. Hasonló ígéretet kapott E. Mihályné is, ám az eltelt három év alatt nem történt semmi. Az özvegyek csupán egy levélmásolatot kaptak. Az eredetit a fogyasztóvédelmi felügyelőségnek küldte a vállalkozó. A kárvallottak nagy megdöbbenésére az áll benne, hogy D. János csak egy év garanciát vállal az általa készített síremlékekért. Ez lejárt, így már nem lenne kötelezhető a hibák javítására. Ugyanakkor az is előfordulhatott, hogy lúgos vagy savas mosószerrel, esetleg más vegyszerrel mosták le a síremléket, s ez előidézhette a műkő szétmállását, tönkremenetelét - áll a vállalkozó levelében, amelyben az is olvasható, hogy határidőt a javításra nem tud mondani, de mindenképpen fel szeretné keresni a panaszost, és tisztázni szeretné vele ezt az ügyet. A levél 2000 áprilisában íródott, ám azóta sem történt meg az özvegyek által kért javítás. E. Mihályné ez év tavaszán megelégelte a várakozást, és mivel a síremlék állapota tovább romlott, panaszával megkereste az aszódi polgármesteri hivatalt, ugyanis a vállalkozó az említett városban rendelkezik bejelentett lakhellyel. A városházáról rövidesen meg is érkezett a válasz, amelyben az áll, hogy kivizsgálták a panaszt. A műkőkészítő elismételte, hogy munkáiért egy év szavatosságot vállal, ezért a horti síremlékeket garanciában nem javítja. Viszont a hibákat a két évvel ezelőtti árakon kijavítja. A polgármesteri hivatal arról is tájékoztatta az özvegyet, hogy nem áll módjában megállapítani a kár okát és javításának módját. A panaszos polgári peres úton érvényesítheti követelését. Az özvegyek elfogadhatatlannak tartják, hogy ilyen összegű munkáért csak egy év garanciát vállalt a szakember, aki erről egyébként annak idején nem tájékoztatta a megrendelőket. Vegyszerrel nem mosták a sírköveket, és továbbra is úgy gomdolják, hogy a hibát a vállalkozónak kell kijavítania. D.János elmondta, hogy már nem vállalkozó, hanem alkalmazottként dolgozik egy műkőkészítőnél. A síremlékekkel kapcsolatban elmondta, hogy a hibás elemeket már újragyártotta, de nem rendelkezik olyan szállítóeszközzel, amellyel a helyszínre vihetné az idomokat. Tegyék meg azt az özvegyek. A két nyugdíjas erre nem hajlandó, és ha a műkőkészítő nem javítja ki a síremléket bírósághoz fognak fordulni.